Legyen nekem a Te igéd szerint!

Újuljatok meg lélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonlóvá alkotott, megigazult és valóban szent teremtmény.
(Ef 4, 23-24)

Áldja az Urat az Úr minden műve,
dicsérje és magasztalja örökkön-örökké!

Csodálatos a Te nagyságod, Uram, Istenem, alleluja!

A húsvéti ünnep óta szívemben újra és újra felidéződnek azok a boldogságos idők, amikor Jézushoz készültem, amikor keresztelésemre készülődtem lázasan. Hogy milyen szerelmesen szaladtam mindig a templomba a hittan óráimra, hogy többet és többet tanulhassak és hallhassak Jézusról és Istenről!
Akkor még nem tudtam hogy milyen élet vár rám keresztelésem után! Egy örömökkel, áldásokkal és irgalmakkal teli élet! Hogy egy meleg ölelésű, Égi Édesanyát is kapok istengyermekségem mellé és hogy dalolni fog az égbolt akárhányszor csak feltekintek rá! Dalol és dalol azóta is és én örömittasan hallgatom ezt a gyönyörű égi áriát!

Szent Bernát idézetek

Szent Bernát idézetek minden napra
2019-04-23

Dicsőítsd Istent, ki veled és benned munkálkodik, aki csak azért akar megdicsőülni benned, hogy téged is megdicsőítsen.

„Láttam, hogy víz tör elő a templomból, annak jobb oldalából, kikhez elért e vízár, megszabadultak és énekeltek: alleluja, alleluja!”

Szívemben Krisztus feltámadásának örömével és keresztelésem gyönyörű emlékével indulok neki ma ezen a hajnalon munkámnak és minden teendőmnek.
Nincs másra szükségem csak Jézusra, az Ő közelségére minden nap!

Krisztus feltámadt, valóban feltámadt!
♥=✝

Ha Krisztussal feltámadtatok,
keressétek, ami fönt van, alleluja!

Ez az a nap, amelyet az Úr adott,
hogy ujjongjunk és örvendezzünk, alleluja!

Isten, Te vagy az én Istenem,
virrasztva kereslek.
Terád szomjas a lelkem, testem utánad eped,
mint a puszta kiaszott földje!
Szentélyedben hadd jelenjek meg előtted,
hogy lássam hatalmad és dicsőséged!
Mert irgalmad többet ér, mint az élet,
hadd magasztaljon ezért ajkam!

✝ A Feltámadt Krisztus ünnepére megújult szívem szavaival ✝

Nagyon nehéz egy hosszú csendesség után bármit is írni mindarról, melyek az utolsó bejegyzésem óta a szívemben és lelkemben végbementek. Túl vagyunk egy bűnbánati idôszakon és íme eljött Húsvét öröme, Krisztus feltámadásának gyönyörű ünnepe!
Az én lelkem a bűnbánati időben a sok jel, Isten szerető ölelése ellenére a bűnösség érzésének, a félelemnek és a kétségbeesésnek vermébe zuhant napról napra. Minden nagyböjti napot menthetetlen bűnösként éltem meg, ki nem méltó Isten országára és szeretetére és mást se kívánt jobban a lelkem ebben a csendes időszakban mint elbújdosni, elbújdosni Isten, a világ és az emberek szeme elől.
De az Úristen jóságában ezekben a napokban sem hagyott magamra. Minden nap csak kaptam és kaptam a jelzéseket, melyeket csak én értettem és tudtam lelkem legmélyén, hogy nekem szólnak e jelek még akkor is, ha nem tudom lelki szenvedéseim miatt észrevenni őket. Isten mérhetetlen szeretetével szeretett engem azokon a napokon is, mikor csak bújdosni akartam előle. Hibáim, bűneim, félelmeim, kétségbeeséseim, rossz döntéseim, vívódásaim és gyengélkedéseim ellenére is szeretett az Úristen minden napomon! Minden reggel mikor felébredtem, minden este mikor nyugovóra tértem, mikor dolgoztam vagy amikor éppen az utcán jártam.
És ma éjszaka, Urunk feltámadásának ünnepe után oly megkönnyebbült érzés végre kilátni a bűnösök verméből! Végre kilátni a félelemben élők, az aggodalmaskodók, a bizonytalanságban élők verméből és kilátni a lelki erőtlenségben szenvedők verméből is! Mert lelkileg, nagyon szégyellem ezt utólag is bevallani, de ebben a csendes időszakban teljesen elerőtlenedtem sok kűzdelmem miatt, melyet az elmúlt években és hónapokban vívtam szakadatlan legfőképp önmagammal és számomra fontos emberekért is. Csordulásig telt a lelkem e hiábavaló kűzdelmek sorozatos kudarcaival és hiábavalóságaival és így megfáradva, elfáradva, lelkiekben elgyötörten tudtam csak köszönteni a feltámadt Krisztust.
Ez a nap azonban most másról szól. Egy új kezdetről. Krisztusba kapaszkodva kimászni a veremből, erőt meríteni belőle és követni Őt tovább, tovább és tovább megújult erővel, megújult szívvel és megújult lélekkel!
✝
Jézusom! Tudod milyen nehéz most megszólítanom Téged! Valósággal elvesztem az elmúlt időkben! Sötét verem mélyén feküdtem és nem tudtalak meglátni Téged a sártengertől mely körülvett, pedig Te mindvégig a verem szélén álltál és szeretettől lángoló szívvel a kezedet nyújtottad felém minden nap! Tudod, tudod jól, hogy mi van e percben a szívemben irántad, mi mindent mondanék most Neked szívem minden szeretetével de megfogalmazni sem tudnám Neked mindezt!
Megfogtam a kezed a veremben, Beléd kapaszkodva kimásztam, megújult erővel tekintetemet Rád emeltem, lépdelek melletted sárosan az úton, Te szorosan mellettem állsz és érzem hogy nem haragszol rám és hogy szeretsz engem!

Ez az én húsvéti örömöm!

Isten védőszárnyai alatt

Egy hete, a borzasztó baleset után mely családunkat érte és mely mindannyiunk szívét és lelkét megrengette, ezen a péntek esti napon eltelt szívvel olyan leírhatatlan kegyelem és szeretet folyamról számolhatok be, mely ennek az elmúlt egy hétnek minden napját, óráját és minden történését elárasztotta! Nem volt olyan perc ezen a héten, míg szerettem állapotát figyeltem lélegzetvisszafojtva, hogy ne hasított volna belém a felismerés újra és újra, jobban mint máskor, hogy az Úristen szeretetéből és kegyelméből létezünk, ébredünk fel reggelente, az Úristen szeretetéből és kegyelméből lélegzünk csupán minden nap! Nélküle nem lennénk, nem léteznénk! Nélküle senki és semmi sem létezne!
✝
Minap teendőim közben egy buszmegállóban várakoztam. A meleg napsütést élvezve csodáltam a kék eget, élveztem arcomon a tavaszias szellőt és hirtelen szívemet könnyfakasztó öröm járta át e nehéz hét után. A melegen simogató nap, a lágy szellő, s a felettem elterülő kék égbolt mintha csak az Úristen védelmező, hatalmas ölelése lett volna! Mintha az összes földi elem minden ereje mint egy nagy kéz, engem ölelt volna át gyengéden!
Felejthetetlen volt ez az elmúlt egy hét minden történésével, nehézségeivel és apró örömeivel együtt! Szerettem ma egy hét után elhagyhatta a kórházat Isten végtelen és emberi ésszel fel nem fogható kegyelméből és én még mindig ezt az egy hetet hordozom lelkemben, mintha csak megállt volna az idő ezekben a kegyelmektől túláradó napokban! Visszatekintve erre a februári hónapra, a hosszú betegeskedésemre, a balesetre, a rengeteg jelre, most már tudom jól, hogy mindaz ami történt, azt az Úristen rendelte így, hogy a szívem és a lelkem változzon, megújuljon, de a sok nehézség közepette is védőszárnyaival takargatott be hogy vigyázzon rám.
✝
Nagy, jó Úristen, ki vagy a kéklő mennyekben,
bércen innen s túl, igazak ajka hirdessen!

✝ 2019.02.21. ✝

Nem is tudom igazán hol is kezdjem mindazt ami az elmúlt három hétben történt, hol is kezdjem mindazt a kegyelem és jóság folyamot mellyel az Úristen ajándékozott meg engem és szeretteimet legfőképpen tegnap egy szörnyű baleset kapcsán!
Szentkúti látogatásom után egy hosszú betegeskedés döntött le a lábamról, mely miatt hosszú napokig sem dolgozni, sem pedig semmilyen más egyéb teendőt nem tudtam elvégezni. A rossz közérzet és fizikális gyengeség mellett lelkem is meggyengült és nem volt olyan nap hogy ne kérdeztem volna meg az Úristent, hogy miért engedte meg nekem ezt a hosszú betegeskedést mikor annyi dolgom, teendőm lett volna, mikor annyi tervem volt! Aztán ahogy teltek a napok lassan rájöttem hogy Istenem így akar egy kicsit megállítani sebes mindennapjaimban, hogy álljak meg picit és figyeljek rá is, ne csak a dolgaimra, figyeljek az égre is picit, ne csak a földi dolgokra! Már jól tudom mikor, miben és hol hibáztam és nagyon hálás vagyok Istennek amiért felismertette velem a hibáimat mert most már tudom miben kell másképp cselekednem és gondolkodnom!
A tegnapi nap történése pedig, melyet sohasem fogok elfelejteni, még inkább világossá tette számomra ezeket a felismeréseket!
Tegnap reggel közeli hozzátartozóm súlyos autó balesetet szenvedett egy vidéki úton. A reggeli csendes órák pillanatok alatt félelemmel teli riadalommá változtak. Sebes egymásutánban zajlottak az események és csak a miértek forogtak szívemben és családom többi tagjának szívében. Miközben útban voltunk a helyszín és a kórház felé, én a szerdai hittanórán hallottakba kapaszkodtam lelkemben szüntelen, ahol Isten kegyelméről, jóságáról, szeretetéről és az emberi megrendülésről tanultunk.
Később aztán, ahogy óráról órára tisztultak az események mi és hogyan is történt, Isten mérhetetlen kegyelmével találkoztunk amikor odaértünk a helyszínre majd később amikor megláttuk az összetört autót és akkor is a kegyelem folyamával találkoztunk amikor már drága szerettünk kórházi ágya mellett álltunk megrendülten! Mert mind a baleset kimenetelében, mind a helyszínben mind pedig szerettünk sérüléseiben ott ragyogott az Úristen kegyelme! Csakis az Ő kegyelmeinek összjátéka volt mindaz, ami tegnap azon az úton történt és amelyből a súlyos sérülések helyett könnyen egy többszörös tragédia is lehetett volna!
Mindaz ami történt egy erős jel volt mindannyiunk számára hogy ismerjük fel hibáinkat, vétkeinket, mulasztásainkat, ismerjük fel rossz döntéseinket és azok következményeit! Ez z a baleset még inkább világossá tette számomra is hogy mennyire másképp kell cselekednem, gondolkodnom nekem is a jövőben a dolgaimmal, a munkámmal, a teendőimmel kapcsolatban! Visszagondolva erre a három hétre, a szentkúti eseményektől kezdve, azt hiszem az Úristen folyamatosan csak figyelmeztetni próbált arra, hogy rossz úton haladok és hogy nagyon sok mindent másképp kell csinálnom de én ezt nem tudtam időben észrevenni.
Sosem fogjuk elfelejteni ezt a február huszonegyedikei napot és azt sem, hogy e balesettel nemcsak kegyelmeket kaptunk, hanem új esélyeket is az Úristentől! Leírhatatlanul hálás vagyok Istennek mindazért ami és ahogy történt, mert tudom jól, hogy csak rajta múlott minden és Ő végtelen jóságában tragédia helyett kegyelmet és esélyt adott nekünk!
✝
Kegyelmek Istene! Megrendülten tárom szívemet Feléd! Te aki megteremtetted a Mindenséget, Te aki megteremtetted az embert és a Földet, Te ki mindennek és minden történésnek Ura vagy, bocsáss meg nekem! Összetörtél de be is kötöztél, a mélybe taszítottál de fel is emeltél! Őszinte szívvel mondok hálát Neked azért hogy a balesetben megtartottad szerettemet és azért is hogy mindnyájunknak adtál egy új esélyt Istenem! Sorsdöntő nap volt a tegnapi nap számunkra és hiszem hogy emberi hibáink, gyarlóságaink mellett is lehajolsz hozzánk mindenkor!

Dicsőség Neked Istenem!

Kora hajnal van és engem a láz és a fájdalmak ébresztettek fel. Némi orvosságot bevéve hogy legalább a láz csillapodjon, szobám ablakából a zarándokház köré magasló hegyeket és a sötét égboltot csodálom csendesen. Lelkemben nyugalom és békesség van és a kínzó, bűnökkel teli álomképek is elhomályosodtak szemeim előtt. Bármennyire is nehéz volt az elmúlt nap és bármennyire is megviselt és beteggé tett kínzó álmom, én mégis hálás vagyok mindazért ami történt. Hálás vagyok azért, amiért a lelkem így összetört, mert ebben az összetört állapotban is érezhettem az Úristen szeretetét és irgalmát! Milyen igaz, hogy amikor az ember a legnyomorultabb, akkor öleli át az Úristen a legszorosabban az ember lelkét. És én ezért kimondhatatlanul hálás vagyok Istennek! Hogy nem hagyott magamra lelki szenvedéseimben hanem újra csak lehajolt hozzám, bűnös emberhez és megvigasztalt. Leírhatatlan öröm ez, mert tudom hogy Istenem így bűnös lélekkel is szeret és gondomat viseli! Hát kívánhatnék-e én, halandó, bűnökkel és hibákkal teli ember ennél többet? Maga a Mindenható Isten ölel!

Nagyon szeretlek Istenem!

Gyengélkedés

Az éjszakai csendesség és áhitat után ma reggel meggyötörten ébredtem fel: egy régi, nagyon szégyenteljes, oly nagyon gyűlölt, visszatérő bűnömmel álmodtam és gyengén, betegen, lázasan köszöntöttem ezt a mai szentkúti reggelt. Olyan élesen elevenedett meg a bűnöm szemeim előtt mintha nem is álom lett volna, hanem valóság. Egész nap kínoztak az álomképek és kínoznak most is, testi állapotom pedig csak rosszabb lett reggel óta. Az ünnepi szentmise alatt is csak a bűnömet láttam magam előtt szüntelen így minden testi erőmet összeszedve, fenn a hegyen az Úristennek öntöttem ki szívemet.
Hiszen kinek is mondhatnám el mélységes szégyeneimet anélkül hogy ne kapnék újra rosszalló tekinteteket, ne halljak újra halk sóhajokat és ne halljak újra csak megvető szavakat? Az Úristen nem kérdez, nem döbben meg, nem vet meg hogy még nyomorultabbul érezzem magam. Az Úristen ott a fellegek felett csak jóságos és irgalmas.
S ott fenn a hegyen miközben az égnek suttogtam szívemből e szégyenteljes bűnömet hogy bocsássa meg nekem még akkor is ha nem tudom meggyónni egy papnak sem, a borús, szürke égbolt mintha csak megnyílt volna és halovány napsugarak hatoltak át a szürke égen. Fájdalmasan gyönyörű látvány volt. Ha megnyílik a szív, megnyílik az ég is?! Hosszan figyeltem ezt a szép égi jelenséget és könnyeimmel küzdve tértem vissza a szobámba.
Nem tudom hogy az Úristen megbocsájtott-e nekem de hiszem hogy ahogy annyiszor történt korábban is, idővel fogok valami apró jelzést kapni Tőle és meg fog nyugodni a lelkem.
Nagyon nehéz nap volt ez a mai. Tudom jól hogy bűnnel terhelt lelkem és a bűntudat betegítette meg testemet, ezért fekszem e percben is verejtékben úszva. De ezt sem bánom igazán! Hiszem hogy ennek a rövid szentkúti látogatásnak még így testi-lelki betegen is nagy jelentősége van és lesz is az elkövetkező napokban mikor holnap hazamegyek innen. Nem fogom sohasem elfelejteni a múlt éjszakát Jézussal, nem fogom sohasem elfelejteni lelkem kitöréseit, rezdüléseit, kínjait és fájdalmait, melyek itt Szentkúton játszódtak le bennem korábban is és most is. Mert hiszem hogy minden szenvedéssel teli órának jelentősége van, hiszem hogy minden tövises út az éghez vezet!
✝
Az Úristent magasztalom, jóvoltárol gondolkodom,
irgalmához folyamodom, mert meghallgat, azt jól tudom.

Urunk bemutatásának ünnepére

Mátraverebély-Szentkút
2019.02.01-02.03.

Utolsó bejegyzésem óta mióta Jézussal egy újabb mély találkozásban volt részem a lelkem leírhatatlan változásokon ment keresztül. Attól az estétől fogva egyszerre szenvedett és örült a lelkem egészen mostanáig. Szenvedett azért, mert ott az oltárnál, ott Jézus előtt vált számomra világossá életemnek egy-egy mozzanata, ott az oltárnál tisztult ki egy-egy homályos kép az életemben és ott az oltárnál Jézus előtt térdepelve öntötték el lelkemet az oly régen feltett kérdésekre a válaszok és nehéz volt, nagyon nehéz volt befogadni ezeket a válaszokat, mert az én lelkem egészen más válaszokra várt!
De a szenvedés mellett örült, ujjongott is lelkem mert mindaz ami világossá vált aznap este ott az Úr előtt, új értelmet, új útirányokat is adott az életemnek! Bensőmben e kettősséggel teltek napjaim és végeztem teendőimet és e kettősséggel a lelkemben érkeztem meg az én Égi Édesanyám, a Szűzanya ölelő karjaiba hogy megint csak Jézust ünnepeljem!
S most itt Szentkúton az éjszaka csendjében kis szobámban ma sem vagyok egyedül. Itt van velem Jézus. Hisz annyi de annyi mindent kell még elrendeznünk, annyi de annyi mindent kell még nekünk megbeszélnünk!
✝
Jézus Szíve, amelynek teljességéből mindannyian merítettünk, jöjj, alakítsd át az életemet! A Tied, Te rendelkezel vele, Te rendelkezel mindenemmel!
Te vagy életemnek, szívemnek és lelkemnek vezetője!

Nightfever - Szent Mihály templom
2018.01.18

Egész héten erre a csodálatos eseményre készültem lelkiekben! Azt tudtam hogy gyönyörű lesz, de mindarra ami ott várt rám este, az minden képzeletemet felülmúlta! Újra egy templomban este, gyertyák között térdepelni és virrasztani Jézus előtt leírhatatlan érzés volt! Megszűnt tér és idő, csak Ő volt és én, a lelkem pedig csak szárnyalt és szárnyalt örömittasan felfelé! Oly sok múló földi öröm van az ember életében de ehhez az örömhöz semmi sem fogható! Egész bensőmet betöltötte újra valami égi édesség, valami olyan gyönyörűség amit emberi szavakkal nem tudok megfogalmazni!
Teljesen átszellemülve, lelkemben ezzel a földöntúli élménnyel indultam haza de mintha nem is ezen a világon lettem volna! Nem hallottam sem a metró, sem a város zaját, sem az embereket, sem pedig a sötétséget nem érzékeltem magam körül! Mintha csak egy másik dimenzióban lettem volna!
S most késő éjszaka miközben alszik a világ én még mindig Jézussal vagyok. Lélekben én még mindig ott térdeplek Jézus előtt a gyertyafénytől aranyló templomfalak között.

Csak mi ketten! ♥✝

Ferenc pápa twitter üzenete
2019-01-17

Isten Lelke szabadon beszél mindenkihez az érzésein, gondolatain keresztül. Nem lehet a saját rendszereinkbe zárni, hanem be kell fogadnunk a szívünkbe.

Ma egy igen értékes és szeretetteljes napot hagytam magam mögött! A szívem, a lelkem, egész bensőm csak dalolt ma, dalolt az égnek, dalolt a Mindenségnek, dalolt a világnak! Annyi szépet kaptam ma is! Pedig én oly méltatlannak érzem magam ennyi jóra! Nem érdemlek ennyit! És mégis, nap nap után az én jóságos Istenem az Ő végtelen szeretetében füröszt engem!

Szeretlek Istenem! Látod szívem s lelkem minden rezdülését, minden vágyát és minden hibáját, látod minden lépésemet, szeretlek Téged!

Szívem ujjong Uramban, üdvözítő Istenemben!

Áldott, aki az Úrban bízik, és reménye az Úr. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely nedves talajba ereszti gyökerét, és nem fél, ha jön a hőség. Üde zöld marad a levele, a szárazság idején nem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni. (Jer 17, 7-8)