Legyen nekem a Te igéd szerint!

Magasztaljátok az Urat, Istenünket, †
boruljatok lába zsámolyához, mert Ő valóban Szent!

Jöjjetek, boruljunk le az Úr előtt, mert Ő a mi Istenünk!

Istennek, aki a bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk, legyen dicsőség az Egyházban és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át, örökkön-örökké! Ámen.
(Ef 3, 20-21)

Magasztalunk Téged, Istenünk, †
magasztalunk, és Nevedet szólítjuk:
elbeszéljük csodatetteidet!

Éj és homály és fellegek,
örvények és ködtorlaszok,
fehér az ég, már kél a fény:
Krisztus van itt, távozzatok!

A föld homálya megtörik,
a fény dárdája éjt szalaszt,
a tárgyak színe felragyog:
az Isten napja visszatér.

Nyisd meg, Uram, ajkamat, szívemet, lelkemet,
hogy dicséretedet hirdesse szavam!

Krisztus Urunk másikat készített

Vianney Szent János breviáriuma
2019-10-08

Az ember a mennyországnak volt szánva; a sátán eltörte az odavezető létrát. Krisztus Urunk szenvedése által másikat készített, és megnyitotta az ajtót.
A Boldogságos Szűz ott áll a létra végénél, kezével tartja, és felénk kiáltja: Jöjjetek, jöjjetek!" Milyen szép jövő vár ránk! Látni, szeretni, áldani a jó Istent, és nézni őt örökké!

Ő a bölcs Szűz, hódoló hittel Fiút foganó;
Csillag: napot ringató, Hold: ködöket oszlató.

Felvétetett Mária az égbe, örülnek az angyalok,
dicsérve áldják az Urat.

Királyi szép palota, kegyelemnek trónusa,
égnek ékes csillaga, szentséges Szűz Mária!

Szűz Mária Magyarok Nagyasszonya,
Magyarország Főpátronájának ünnepére

Köszöntsük Szűz Máriát, Magyarország Nagyasszonyát, s örvendjünk az Úr előtt!

✨október 3✨

Azt mondják sokféle imádság van. Dicsőítő, hálaadó, bűnbánó, könyörgő.
Utolsó bejegyzésem óta oly sok minden történt velem, bennem és körülöttem és oly sokféleképpen szólhattam volna Uramhoz, én mégis az elmúlt időszakban inkább csendben vágytam a szívemben imádni Istenemet, csendben vágytam csodálni, dicsérni Őt, csendben vágytam szólni Őhozzá terhek, bajok közt és csendben vágytam szólni Őhozzá hosszú betegeskedés, gyengélkedés és félelmek között is.
De ezen a tündöklő októberi éjszakán boldogan dalolok a világnak mindarról ami a szívemben van és még nagyobb örömmel zengedezek az én Fölséges Istenemről és minden ajándékáról, aprókról s nagyokról és a legcsodálatosabbról mely a legszebb és ami a legdrágább nekem, a ferences rendről!
Régóta hordom szívemben ezt a rendet, immár nyolc éve és még mindig leírhatatlan öröm ennyi év után is rácsodálkozni Szent Ferenc atyánk tranzitusának ünnepén arra, hogy milyen gyönyörűséges ajándék ez az Úristentől! Nagyon boldog vagyok és kimondhatatlanul hálás nyolc év után is, hogy megismerhettem a klarissza apácáktól ezt a rendet, hogy megismerhettem tanítóimtól Szent Ferencet, az ő életét, az Ő alázatát, az Ő szeretetét, az Ő mélységes testi szegénységét de annál nagyobb lelki gazdagságát! Megannyi lemondás, mégis csoda és szépség volt az Ő élete és én oly sok mindenkinek hálás vagyok azért hogy mindezt megismerhettem! Gazdagabb lett az én életem és a szívem is az Ő szegénységével, az Ő alázatával, az Ő szeretetével!
Mindenkinek, mindenkinek hálás vagyok de legfőképpen Istenemnek ezért a csodáért!
Könnyes szemmel, átszellemülten, e csodával átitatódott lélekkel egész nap csak ezt daloltam és dalolom most késő éjszaka is:

„Ó, csodálatos alkonyat! Áldott jó Szent Ferenc! Angyali énekszó száll feléd! Szép mennyország indul már elibéd nagy vígan. Karjába vár már a Szentháromság. A földi bánat már messze. Maradj köztünk örökre!”
†
Köszönöm Istenem ezt a csodálatos rendet, köszönöm hogy megismerhettem, köszönöm ezt a szépségekkel teli nyolc évet Neked! Szeretlek Uram, Istenem teljes szívemből!

Áldjad, lelkem, az Urat,
egész bensőm az Ő szent nevét áldja!
Áldjad, lelkem, az Urat,
és ne feledd el, hogy veled mennyi jót tett!

Szent Bernát idézetek minden napra
2019-08-20

Szállj az ég felé, igazi hazád az égben legyen.
Lélekben menj előre, ahova majd a tested is követ.

Hajnali hódolat és örömkönnyek a Zemplén ölelő karjaiból Nagyboldogasszony ünnepe és keresztelésem emléknapja után

"Imádkoznunk kell, hogy mélységesen megbizonyosodjunk Istenről s kegyelméről, hogy közelebb érjünk hozzá s mélyebben hatoljunk bele s lelkünkben fölüdüljünk, megtisztuljunk s kialakuljunk. E fölséges munkát végezzük imáinkban!
Átéljük benne, hogy mily jó, mily kipusztíthatatlan nagy jó nekünk az Úr, szívünknek Istene, melege és öröme. Arcát nem látom, s bár fölfoghatatlannak tudom, de valónak érzem. Ha kérdezitek, hogy miért ragaszkodom hozzá, azt mondom nektek: ész, szív, érzelem, kedély, akarat, szóval lelkem, a lelkem fűz hozzá."
†
Prohászka Ottokár szavai a legméltóbbak mindarra amit most ezen a hajnalon a szívemben és lelkemben érzek!
Nincsenek igazán megfelelő emberi szavak megint arra, hogy mennyire boldog és mennyire hálás vagyok az én Uramnak mindenért! Nem vagyok és soha nem voltam méltó szeretetére és mégis, mindenben ott érzem mély szeretetét, jóságát, védelmét, gondviselését, kegyelmét! Gyakran kérdezgetem az égboltot kémlelve: Miért, Istenem, miért szeretsz engem ennyire?
De sosem kapok választ, csak láthatatlan de érezhető édes ölelést. Felfoghatatlan ez a szeretetözön és én nem győzök, nem tudok elég hálás lenni érte! Csak lángol és lángol a szívem és egész bensőm úszik ebben az édességben.
†
Kimondhatatlanul, elmondhatatlanul szeretlek Istenem! Ma is, holnap is, azután is és mindenkor! Istengyermekségem, az hogy gyermeked lehetek, gyermeked vagyok, ez a legnagyobb öröm az életemben!

✨✝️08.11.✝️✨

Leírhatatlan örömmel ébredtem ma reggel. Szent Klára ünnepén mi más is lehetne a szívemben mint túláradó öröm!
Ma négy évvel ezelőtt Mátraverebély-Szentkúton, fenn a magas hegyen közel az égbolthoz, lángoló szívvel készülődtem keresztelésemre és mondtam hálát nagy boldogan Istennek amiért végre én is a gyermeke lehetek! Szinte alig voltam magamnál az előkészületek alatt, mintha nem is ezen a bolygón lettem volna hanem valahol máshol, olyan más volt minden azon a reggelen! Aznap még a nap is másképp sütött! És én leírhatatlanul boldog voltam azon a reggelen! És azóta is az vagyok, boldog és végtelenül hálás!
És ez a mai fényes nap csak erről szólt! Ennek a a gyönyörű szövetségnek a megemlékezéséről, mely a szívem és az ég között köttetett! Oly szép volt ma az édes emlékekben lubickolni! Rá-rá pillantani Szent Klára képére melyet ajándékba kaptam és visszaemlékezni minden örömteli percre! Hiszen gyönyörű és egyszerűen tökéletes volt minden aznap!
Szentkút, Szűzanya, Jézus, Szent Klára, ferencesség, keresztelés! Istenem! Hogy lehet ilyen boldogságos a Te gyermekednek lenni? Csodáidról miként is szólhatnék még a világnak?
✝️
Szeretlek Istenem! Teljes szívemből, lelkem bensejéből, szeretlek és dicsőítlek amíg csak élek, amíg csak lélegzem!

✝️ Örök igen! ✝️

✝️ Porciunkula elmúlt ünnepére✝️

Úgy érzem muszáj megosztanom szívem örömittas szavait Porciunkula ünnepének napja után a világgal! Igaz, nagyon nehéz még most is szavakba önteni hogy mennyire vártam ezt az idei ünnepnapot és arról is hogy mi mindent is jelent nekem a Porciunkula!
Assisi, Szent Klára, Szent Ferenc, ferences rend! Mit is mondhatnék minderről? Szívemnek elsöprő vágyai, visszafojtott örömkönnyekkel ölelték ezt az idei, elmúlt augusztus másodikai napot és szívem bensejében még most is csillog ennek az elmúlt napnak minden gyönyörűsége! Senki sem tudta és senki sem látta körülöttem, hogy mi minden szépséget rejtett ez a dátum, csak én tudtam és csak nekem ragyogott ez az idei nap!
Rengeteg feladat és sok teher volt a vállamon, de ez az idei nap mégis örömben telt! Akárhányszor kellett ezt az az augusztus másodikai dátumot leírnom munkám közben, a kis Tau keresztemmel a zsebemben minden órában csendben örvendezett a szívem és nem volt olyan pillanat, hogy ne gondoltam volna a ferences rendre, a barna ruhákra, Szent Ferencre és Szent Klárára!
Így telt hát el ez az augusztus másodikai nap és a mai napig leírhatatlanul hálás vagyok azért hogy megismerhettem és kis mértékben részese lehetek minden nap én is e csodálatos rendnek! Oly kedves a szívemnek, a lelkemnek! Oly nagy boldogság nekem a Tau kereszt!
Gyakran felidéződik bennem az első megismerésnek, az első találkozásnak az emléke, amikor 2011-ben egy napsütéses nyári napon a Klarissza rendházban egy mosolygós klarissza apáca a kezembe adott egy kis könyvecskét a ferences rendről. Én akkor még nem ismertem sem a katolikus hitet, sem a szentmiséket, mit sem tudtam akkor még a keresztelésről és alig ismertem Jézust is! De talán éppen ezért hatott úgy rám az a kis könyvecske olyan erővel akkor és ott, hogy úgy éreztem valósággal beleszakad a szívem abba a sok szépségbe és az elemi erővel rámzúduló szeretetáradatba ami ott akkor a rendházban rámhullott!
Ha visszagondolok erre a szép emlékre az egész testem beleborzong ezekbe a múltbéli örömbe pedig immár nyolc éve történt mindez!
†
Ez az augusztus másodika nekem idén is egy gyönyörű nap volt, egy olyan nap, amikor arra emlékezem, hogy hogyan is ismertem meg a ferences lelkiséget és a ferences rendet! És amíg csak élek és amíg csak a szívem dobog, ez a dátum minden évben nekem egy örömünnep lesz!

Köszönöm Istenem neked ezt a rendet, köszönöm neked ezt a csodát!

Szent Bernát idézetek
2019-07-29

A hála örömöt fakaszt. Ha arra gondolsz, hogy semmid sincs, amit nem az Istentől kaptál, e gondolatot rögtön követi a kérdés: hát ennyire szeret? Ennyi minden jóval elhalmoz? És kérdem: nem a legtisztább öröm, nem a legnagyobb, igazi boldogság fakad ebből? Midőn újra meg újra felismered Isten irántad való végtelen jóságát?

Éjszaka van és én örömittasan állok az erkélyen a végtelenbe nyúló égbolt alatt. Egész heti éjszakai munkám miatt és az esti szentmisén átélt élmények hatására ide húzott a szívem hogy gyönyörködhessem a körülöttem csendben nyugvó teremtett világban és az én Fölséges Istenem létezésének csodájában! Hogyan is lehetne hát ilyen szépségek közepette aludni?
Egész héten vágyva vágytam szeretett templomomba Istenemhez, szívben csendben elé kuporodni és szavak nélkül mindent felemelni Őhozzá. A sok munkával járó fáradtságot, a heti sikereket, kudarcokat, a nehéz helyzeteket, a csodás és az olykor szomorú perceket! Ezen az elmúlt héten a ferences rendhez való vágyódásom már-már égette szívemet belülről és akkor sem csillapodott, mikor kis tau keresztemet a zsebembe tettem hogy munkám közben olykor meg-meg érinthessem. Szüntelenül az életem és Isten tervei jártak a fejemben. Ilyen szellemben telt el az elmúlt hetem minden egyes éjszakája.
Tegnap este a templom és annak minden négyzetcentimétere pedig mintha csak nekem ragyogott volna ezen vasárnapon! Ki se akartam jönni onnan, oly boldogságos volt Istenem teljes közelségében lenni! Reggelig maradtam volna szívem szerint, reggelig, ott hasaltam volna az oltár előtt a sötét templomban. Ó micsoda túláradó boldogság lett volna!
Tudom, ez oly gyermeteg dolog, de mit is tehetnék? Mikor lángol a szív, nincsenek határok!
És most sincsenek itt az erkélyen állva! Szárnyal a szívem és szárnyal minden szívdobbanásom Istenem felé! Minden lélegzetem a fellegekbe vész! Most csak Istenem hall, én kicsiny ember szavak nélkül kiáltok az ég felé teljes örömmámorban! Az ég felé mely ma éjszaka is csak az enyém!

Rácsodálkozás és öröm

Utolsó bejegyzésem óta mely több mint húsz nappal ezelőtt volt, rengeteg sok minden érte el a lelkemet megint. Nem is tudom felsorolni és talán nem is kell, hogy mi minden érheti az embert a mindennapok során a munkahelyen, a családon belül és persze mindenütt ahol csak megfordul. Az elmúlt hetek nagy rohanásaiban azonban mikor már minden elcsendesedett, gyakran rácsodálkoztam éjszakánként a napok eseményeinek rendeltetésszerűségén, az emberi dolgokban rejlő Isteni terveken, az apró napi csodákon és azon, hogy vajon mi minden történhet még velem életem során az Úristen akaratából? Mi minden várhat még rám és mi is lehet a terve az Úristennek velem? Milyen útra fogja terelni a lelkemet amikor eljön az ideje?
Mit sem tudhatok ezekről, de bárhogy is legyen, Isten gyermeke lettem immár négy éve, Isten gyermeke vagyok e percben is, aki örök igent mondott Fölséges Istenének életének utolsó percéig és legyen bárhogy is, hiszem hogy átkarol mindig mindenkor a Jóisten, történjen bármi is!
És ma, ezen a szép nyári estén sincs boldogságosabb érzés a szívemben annál, mint amikor újra és újra felötlik a felismerés mélyen a szívem bensejében, hogy mindig, mindenkor szeret engem az Úristen! Szeret akkor is, amikor megbotlok, amikor elesem a mindennapi gondok rögös útjain, szeret akkor is amikor hibázok és szeret engem most e percben is, amikor idekint ülök békésen az erkélyemen és az eget, a fákat, az embereket és e szeretetből teremtett világot csodálom! Oly édes, oly örömittas belegondolni újra és újra ebbe a végtelen, mindent elborító jóságba! A létezés szépségeibe, az élet szépségeibe, a megannyi csodába! Szeretek élni, ó mennyire szeretek! Isten szeretete maga az élet!