Isten dicsőségét hirdetik az egek,
kezének művéről vall a mennybolt.
A nappalok ezt zengik egymásnak,
erre oktatja éj az éjszakát.

Ma hajnalban egy rossz hír fogadott. Sürgősséggel vissza kell mennie a kórházba nagybeteg katolikus testvéremnek mert a csontvelő eredménye rossz lett. Ma újra kezdődik az időtlen rabság a szobájában, a lelki kűzdelem hogy megint ott kell lennie a többi haldokló közt miközben az ő arca ragyog, egész jelleme élettel teli. A vérem vizsgálata folyamatban van, az eredmény várat magára. Nem is tudom mi a helyes? Ha éjt nappallá téve hangosan kérlelünk és remélünk az égben a donációért, vagy csendben, némán magunkban reménykedünk. Elképesztően nehéz elfogadni a lét teljességében az elmúlást. Mikor lélegzünk, érzélelünk, látjuk, tapintjuk a körülöttünk levő földi világot emberi ésszel, lélekkel alig foghatjuk fel e földi lét végességét.

Mindenható Istenem, Hozzád fordulok teljes szívvel, lélekkel és bizalommal hogy megértsem, elfogadjam szent akaratodat. Rád hagyatkozom, Téged hívlak segítségül mert Te vagy az Élet Ura!

Istenem, nekem a te ajkad törvénye drágább sok ezer aranynál és ezüstnél.

A mai napomat a szeretetért ajánlom fel. Szeretetben izzon minden keresztény szív!
✝♥

Aranyszerda - hittan

Ma olyasmi után vágyódott a lelkem ami hamis, ami nem valós. Fájt érte a szívem, beleroskadt a bensőm.
Ma nagybeteg katolikus testvérem előtt újra nehézségek sora állt, vele együtt reméltem hogy minden rendben legyen és az égig emtük vágyunkat, hogy jöjjön össze a donáció és végre legyenek eredmények.
Sok kusza történést hagytam mögött az elmúlt napokban, fáradtságos hajnalokat és zaklatott éjszakákat.
De van egy csodálatos lelkiségem jószívű testvérekkel és még egy ezeknél is csodálatosabb Istenem akivel mindezek a terhek édességek.

Minden szenvedés, fájó történet mögött a Szeretet áll.

Hittel vallom, Uram: az én osztályrészem,
hogy igéidet megtartsam.

Emlékezem az Úr nagy tetteiről,
emlékezem kezdettől adott csodáiról.
Minden művedről elmélkedem,
nagyszerű tetteidről gondolkodom.

Ó, édes Istenem! Hálát rebeg lelkem,
Hogy egész napon át úgy szerettél engem.

Bánom sok vétkemet, szent Fiadnak vére
Mossa meg kegyesen szívemet fehérre!

Virrasszon felettem gondviselő szemed,
Kérlek, óvd ez éjjel testemet, lelkemet!

Szűz Anyám s őrangyal, legyetek énvelem,
Ha ti rám vigyáztok, nyugodt lesz éjjelem.
Ámen.

Méltó vagy, Urunk, Istenünk,
hogy a dicsőség, a tisztelet és a hatalom tied legyen,
mert a mindenséget te alkottad,
akaratod hívott létre és teremtett mindent.

Világosságodat és hűségedet küldd el, †
azok vezéreljenek engem
szent hegyedre, a te hajlékodba.
Odalépek akkor Isten oltárához, †
Istenhez, aki nekem ujjongó örömöm.
Citeraszóval magasztallak téged, Isten,
én Istenem.

Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet.
A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven.
Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Botod, pásztorbotod biztonságot ad.
Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted.
Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át.

Föllelkesülök parancsaidtól,
mert örömöm telik bennük.

Feléd tartva széles úton járok,
mert parancsaidat fürkészem.

Fogyni ne hagyd számból a hűség szavát,
ítéleteidben van reményem.

Fölöttem lebegjen irgalmad, Uram,
és szabadításod, amit ígértél.

Mint szarvas sóvárog a forrásvízre,
úgy áhít a lelkem, téged, Istenem.
Isten után szomjazik a lelkem, az élő Isten után.

A mi Istenünk a mennyben lakik, és amit akar, mindazt végrehajtja, alleluja!

Az Úr az én pásztorom, nincs is semmiben hiányom:
zöldellő mezőkön terelget engem.
Csöndes vizekhez vezet és lelkemet felüdíti.

Mondj áldást, lelkem, az Úrnak:
csodálatos a te nagyságod, Uram, Istenem!
Fölséget és pompát öltöttél magadra,
a fényesség a te palástod.

Ne féljetek!

II. János Pál pápa breviáriuma
2016-10-22

Mit is mondhatnék? Bármit mondanék, szegényes és fakó lenne ahhoz képest, amit ebben a percben a szívem érez.
És ahhoz képest is, amit a ti szívetek érez. Hagyjuk hát a szavakat! Hadd maradjon az egyszerű, mély hallgatás Isten színe előtt, amely már önmagában is imádság.
Ne féljetek! Nyissátok, sőt tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt!