Assisi Szent Klára
Assisiben született 1193 körül Favarone lovag és Fortulana asszony elsőszülött leányaként.
Klárának két húga volt: Ágnes és Beatrice. Édesanyjuk mindhármukat őszinte jámborságra nevelte és megtanította őket mindarra, amit akkoriban egy előkelő leánynak későbbi házassága érdekében tudnia kellett: választékos latinsággal tudott fogalmazni és a háztartási munkák, valamint a hímzés is közel állt hozzá. Így nőtt fel, mit sem sejtve abból, hogy Isten milyen életet szánt neki. Több kérő is feltűnt Klára életében, hiszen egész lénye megnyerően bájos volt, jóságot és kedvességet sugárzott de 1210-ben Assisi Szent Ferenc prédikációja megindította őt. Ferenchez fordult tanácsért, hogy mit tegyen, s ő a világ elhagyására buzdította. Klára tudta, hogy a családja minden erejével ellenezni fogja kolostorba lépését, ezért megszökött szülei házából. A Porciunkula kápolnában öltötte magára a bűnbánók szürke ruháját, fátylát és derekára kötötte a bűnbánat kötelét. A rokonok minden módon vissza akarták vinni Klárát a városba, de nem tudták eltántorítani szándékától. A zaklatások miatt a Panso melletti San Angelo kolostorba került, ahol csatlakozott hozzá húga, Ágnes is. Ezt követően az Assisi melletti San Damiano kápolna mellett telepedtek le ahol megalakult a ferences apácák első kolostora. Szinte egészen haláláig fekvőbeteg volt, nővéreit mégis anyai gondoskodással irányította. Örökségül hagyta a szerzetesi élet legmélyebb jelentését: másokért állni az Úr színe előtt. Ő ugyanis a kolostor csendjében, kiszakítva a világ forgatagából, abból a felismerésből formálta meg az életet, hogy a szerzetesek az egész titokzatos test minden tagjáért felelősek, életük összefügg az összes keresztény életével, és sokaknak segítségére vannak. Ezzel elzárt szegénységük apostoli értelmet nyert.
1253. augusztus 11-én halt meg. Temetésén a pápa, IV. Ince is elment Perugiából bíborosaival együtt. 1255. augusztus 15-én avatták szentté.
