"Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés támadt: Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér, mint a hó. Az őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte halálra...

A mi bűneinket maga fölvitte saját testében a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek, és igaz életet éljünk.

Szívem édességben úszik! Az Úristen adta édességben! Annyi mindent mondhatnék erről a nagyböjti időről, de nehéz emberi szavakat találni földöntúli dolgokra! Kimondhatatlanul hálás vagyok hogy ennyi örömöt ajándékoz nekem az Úristen! Szinte minden napra adott valamit pedig a felét sem érdemelném jóságának! Nagyon boldog vagyok! Telis-tele van a...