FVR

Ma egy csodálatos napot töltöttem el közösségemmel. Ezen a napon voltak befogadások, fogadalmak, majd egy kedves kis közös agapéval és testvéri, szeretetteljes beszélgetésekkel zárult a napunk. 
Néha el-el csendesedtem a forgatagban és csak néztem kedves testvéreimet és nagy boldogságot éreztem egész bensőmben. Hazaérkeztem, otthonra leltem! Ez fogalmazódott meg bennem ahogy néztem testvéreimet. Lehet-e annál nagyobb boldogság annál mint mikor az ember révbe ér, hazaér? A Ferences Világi Rend számomra a végállomás lett az életemben. Sokáig elérhetetlennek tűnt de az Úristen kegyeleméből elérhettem ezt a szépséges földi célt és ezért utolsó lélegzetvételemig hálás leszek!