Szeretet nélkül
A minap nagyon szomorú lettem. A híradások az elmúlt napokban szörnyűbbnél szörnyűbb bűncselekményekről számoltak be. Nem szeretek az ilyesmikre felfigyelni, de mivel nagyon sok csatornán keresztül adtak hírt róluk, ha akartam, ha nem, elértek. Érthetetlen olykor számomra, hogy hogyan tud eljutni egy lélek egy brutális állatkínzásig, hogyan juthat el egy lélek egy másik lélek megöléséig? Mintha csak egyre rosszabbak, egyre agresszívebbek lennének az emberek a világunkban. A mellettünk dúló háború is épp elég borzalmat rejt magában melyről nap mint nap hallani, és még kicsiny országunkban is egyre gyakrabban tombol már az erőszak és a sok bűncselekmény. Fáj a szívem és fáj a lelkem. Nem tudom megérteni ezeket a tetteket és ezeket az embereket bármennyire is szeretném! Ha az ilyen emberek ugyanannyi erőt szentelnének a szeretetnek és a békének mint a háborúknak és a sok gyűlöletnek, világbéke lehetne e szép világunkban! Gyakran elképzelem milyen érzés lenne úgy felébredni egy reggelen, hogy az egész világon béke van és szeretet! Tudom hogy ez szinte lehetetlen, de talán van remény erre! Ha szeretet van akkor béke is van és nem számít hogy ki milyen nyelven beszél, nem számít hogy ki melyik országban él! A szeretet kell hogy a legfontosabb legyen embertársaink felé! Mert a szeretet határtalan!
†
E szörnyű cselekmények hírei próbára tették és teszik az én szeretetemet is: tudnék-e szeretettel fordulni eme embertársaim felé? Tudnék-e szeretettel beszélni egy olyan embertársamról aki megölt egy kisgyermeket? Tudnék-e másképp tekintetni egy másik emberre akiről tudom hogy megölt egy másik embert vagy megkínzott egy védtelen állatot? Gyűlölet van-e a szívemben? Elítélem-e ezeket az embereket a tettükért?
Jézusom! Tégy rendet a világunkban, tégy rendet az emberi szívekben! Tégy rendet az én szívemben is! Segíts befogadnom úgy a rosszat hogy a Te szereteted formálja át azt! Ó Uram! Milyen nehéz is mindez!
Csak a Te szereteteddel lehetséges mindez! Csak a Te szeretedet képes a lehetetlenre!
